Majdnem mindegy, hogy kinek-minek a gyógyításáról van szó, máris nyúlunk az illóolajokhoz! Ha az ember beteg, ha a háziállat beteg, ha a kedvencünk beteg, jöjjenek az illóolajok! Naná, hogy az illóolajokhoz nyúlunk, ha a méheinkkel van baj! Hiszen ők illatországban laknak, valóságos illatözönben élnek. A növények illatának éppen az a szerepe, hogy vonzza a rovarokat, köztük a méheket is, hogy aztán kölcsönös előnyöket nyújtó kapcsolat jöjjön létre köztük.
És mégis – szinte törvényszerűen – csalódunk az illóolajokban!
Az emberiség történelmének minimum 95%-ában az embernek saját maga és háziasított állatainak eredményes gyógyítására jószerivel csak a gyógynövények álltak rendelkezésre.
Akkor most kell csalódni az illóolajokban? Bizonyára. Hiszen minden divatnak sokkal több vadhajtása lehet, mint haszna.
Ezeknek a vadhajtásoknak lehet a következménye az a megállapítás, hogy: Én már csalódtam az illóolajokban is! Már az illóolajok se segítenek!
Miért segítenének az illóolajok?
Olyan időket élünk, amikor csalódhatunk a gyógynövényekben, illóolajokban is?
De miért ez a csodavárás?
Az ember évezredeken át gyűjtötte a gyógynövényeket: hol az egész növényt, hol egyes növényi részeket, levelet, virágot, magot, gyökeret, kérget… Szárították és betárolták azokat. S aztán, ha szükség volt rájuk, hasmenésre, szorulásra, felfúvódásra, köhögésre, náthára, fekélyre, rosszul gyógyuló sebekre, akkor…
Akkor – az évezredes tapasztalat alapján – különböző módszereket alkalmaztak a növényi hatóanyagok kinyerésére, a növényi kivonatok készítésére: vagy hideg vízben áztatták, vagy teaként forró vízzel leforrázták, vagy vízben megfőzték, vagy netán alkoholos kivonatot készítettek belőle, s úgy alkalmazták.
És bizony az illóolajgyártás XIX. századi nagyipari megvalósítása előtt: már a középkorban, sőt az ókorban is nyertek ki és alkalmaztak illóolajokat különböző gyógyítási, fertőtlenítési célokra.
Hát, ha a csodavárás nem is, de a megbízható hatás elvárása jogos, hiszen őseink dokumentáltan hatásosan és sikeresen alkalmazták a növényi kivonatokat, amelyekben a növények hatóanyagai jóval nagyobb töménységben voltak, mint az eredeti növényekben, növényi részekben.
Bár türelem kellett a gyógynövényekkel való gyógyításhoz, mert hatásuk sokszor lassan jelentkezett. Ebből adódhat az az általános nézet a köztudatban, hogy a gyógynövényekkel való gyógyítás szelíd gyógymód.
Az illóolajok a természetben már pedig működnek!
Szelíd gyógymód! – mondjuk a gyógynövényekkel folytatott gyógyításra.
De hát: Nem a növények a szelídek!
Azt találjuk, hogy egyes növények meg tudják védeni magukat a különböző kórokozóktól. Ez élet és halál kérdése.
Azt tudjuk, hogy egyes növények meg tudják védeni szomszédjaikat is a különböző kórokozóktól. Ezen az alapon alakulhatnak ki a természetben különböző növénytársulások. És erre alapoznak a bio-gazdálkodás, ökológiai gazdálkodás művelői. Ez élet és halál kérdése!
Az ember évezredek óta megtapasztalta, tudja, hogy egyes növények alkalmazásával saját egészségét is meg tudja védeni a kórokozóktól, vagy helyre tudja állítani. Akkor ez is élet és halál kérdése!
A szelíd gyógymód felturbózása és szolgálatba állítása
A gyógynövények gyógyító hatása a tudósokat is meggyőzte. Ebből adódik, hogy az 1800-as évek közepétől fejlődő kémia és a kémiára alapozott vegyipar és gyógyszeripar kezdetben szinte kizárólagosan növényekből kivont hatóanyagú gyógyszereket gyártott. Néhány példával idézzük föl a gyógyszerré vált gyógynövényeket.
De a gyógynövény alapanyagok fontossága napjainkig is fennáll. Hiszen a korszerű gyógyszeripar is támaszkodik a gyógynövényekkel való gyógyítás, a fitoterápia évezredes tapasztalatára, s növényi eredetű hatóanyagokat alkalmaz termékeinek legalább 25%-ánál: vagy a növényekből kivonva (Növényi – az ábrán), vagy növényi alapanyagból részben szintetikusan (Rész.szint. – az ábrán) előállítva.
A hatóanyaggal szemben szigorú követelmények vannak: hatékonynak kell lennie és
a hatását különböző laboratóriumi tesztekkel ki kell tudni mutatni,
hatásának mechanizmusát - a gyógyszer és a kórokozók vagy az emberi, állati sejtek közti elméletileg megalapozott molekuláris kapcsolatot - sokszor előre meg lehet jósolni, de utólag mindenképpen értelmezni lehet.
De a gyógynövény alapanyagok fontossága napjainkig is fennáll. Hiszen a korszerű gyógyszeripar is támaszkodik a gyógynövényekkel való gyógyítás, a fitoterápia évezredes tapasztalatára, s növényi eredetű hatóanyagokat alkalmaz termékeinek legalább 25%-ánál: vagy a növényekből kivonva (Növényi – az ábrán), vagy növényi alapanyagból részben szintetikusan (Rész.szint. – az ábrán) előállítva.
A hatóanyaggal szemben szigorú követelmények vannak: hatékonynak kell lennie és
a hatását különböző laboratóriumi tesztekkel ki kell tudni mutatni,
hatásának mechanizmusát - a gyógyszer és a kórokozók vagy az emberi, állati sejtek közti elméletileg megalapozott molekuláris kapcsolatot - sokszor előre meg lehet jósolni, de utólag mindenképpen értelmezni lehet.
De a hatóanyag még nem gyógyszer!
A fejlesztés alatti tesztek megmutatják, ha a jobb hatás miatt, pl. a felszívódás javítása érdekében szükség van egy hatóanyagnak nem minősülő segítő, erősítő (adjuváns) összetevőre.
Kivételes esetben egy hatóanyag molekulát házasíthatunk egy másik hatóanyag molekulával, ha a két hatóanyag molekula együttműködésének (szinergiájának) hatására az együttes hatás nagyobb bármelyik anyag önálló hatásánál.
Ezek adják a gyógyszer kompozícióját.
De még a kompozíció sem gyógyszer!
De nem ám! Sőt még takarmány-adalék sem! Abból olyan készítményt kell előállítani, amelyet be lehet juttatni a szervezetbe. Amely a szervezetben eljut a megfelelő helyre és ott kifejti hatását.
A készítménynek meg kell közelítenie a kórokozó vagy az emberi vagy állati sejt felületét, hogy hatása (molekuláris értelemben véve valamilyen felületi dokkoló hellyel való kölcsönhatásba lépve) jelentkezzen.
Ezzel a kérdéssel a különböző kompozíciók formázása foglalkozik. A formázás hozza létre a különböző készítményformákat. Ezek lehetnek szilárd formák (tabletta, pirula, kapszula, drazsé, por, tapasz, kúp, tampon, paszta) és folyékony formák (oldat, keverék, kenőcs, csepp, spray, inhaláló, gáz, gőz, rázókeverék, ecsetelő, injekció).
A formázás adja meg a készítmény szerkezetét.
Az optimális forma, optimális szerkezet kifejlesztése sokszor ugyanannyi kutató munkát igényel, mint az optimális kompozíció kidolgozása.
Akkor mégis mikor törvényszerű csalódni az illóolajokban is?
Hát akkor biztosan, ha azt gondoljuk, hogy az önmagukban is bonyolult összetételű illóolajokból egyszerűbb hatékony készítményt gyártani, mint a gyógyszergyári gyakorlat szerint, az alaposan kiválasztott, kialakított egyetlen hatóanyag molekulából. Mert bizony nem egyszerűbb.
A gyógynövényekkel való gyógyítás, a fitoterápia évezredes, az illóolajokkal való gyógyítás is többszáz-éves megfigyeléseken és tapasztalatokon nyugvó gyógymód.
Csalódhatunk az illóolajokban, ha a készítmény kompozíciója nem az ősi tudásra, hanem ötletelésre, megérzésre, találgatásra, eseti tapasztalatokra alapul. És nagy bátorság és sok meggyőző teszt kell ahhoz, hogy az önmagukban is rendkívül összetett – nem ritkán 100-nál is több vegyületből álló – illóolajokból egy készítményben együttesen többet is alkalmazzunk.
És csalódhatunk az illóolajokban akkor is, ha a készítmény szerkezetét nem a gyógyszergyártás gondosságával alakítjuk ki.
Gyógyítás gyógynövényekkel, növényi kivonatokkal
Elemzésünkből kiderül: ahhoz, hogy ne csalódjunk az illóolajokban két fontos dolog szükséges:
- az optimális kompozíció, és
- az optimális szerkezet.
A méhészeknek általunk ajánlott APIDIÁR® készítményeinkben
mi pontosan ismerjük az APIDIÁR® kompozíciójának összetételét és tudjuk, hogy melyek a segítő, adjuváns komponensek és mely együttműködő hatóanyag komponensek között lép fel szinergia,
- jó ismereteink vannak az APIDIÁR® hatásmechanizmusában a hatóanyag és segítő komponenseknek milyen molekuláris kapcsolata van a kórokozó, vagy az emberi, állati sejt felületével,
- jó ismereteink vannak az APIDIÁR® összetevőinek a szervezetben való útjáról, sorsáról, kiválasztásáról, hiszen az emberek, állatok táplálékában évezredek óta szereplő növényekből állnak,
- az APIDIÁR® kialakított „természetes” nano szerkezete pedig támogatja a kompozíció hatásának érvényre jutását.
Ezért mondjuk, hogy az APIDIÁR® legyen benne a méhek italában – a külső és belső itatóvízben – és ételében.
Emlékezzünk: az APIDIÁR® fő komponensei a méhek immunrendszerét támogató, mikrobaölő hatású, tavasztól őszig nyíló virágoknak a képviselői: csökkentik a méhekben, a kaptárban élő és akár behurcolással fölbukkanó kórokozók esélyét.
Önnek és méheinek jó egészséget és jó munkát kívánok:
dr. Sümegi Mihály
Utóirat: Ha úgy gondolja, hogy levelem méhészkollégáinak is hasznos ismereteket tartalmaz, kérem, küldje el nekik. Önnek is érdeke, hogy környezetében erős, egészséges méhcsaládok legyenek!
Kövesse híreinket a FACEBOOK-on is!
Térjen be webáruházunkba!
 |
