Egyre több betegség esetén, egyre gyakrabban olvassuk, hogy:
a betegség
megfékezése nem könnyű feladat,
mivel a fertőzés gyakran tünetmentesen
zajlik le.
|
Na, és?
Sok évezredes tapasztalatunk, hogy a természetben élő méhcsaládok
meg tudták védeni magukat a betegségekkel szemben!
Ma a háziméh – bármilyen furcsán is hangzik – az ember egyik
legfontosabb háziállata: már hatezer éve – Krisztus előtt 4000 körül –
háziasította az ember. Az ember a háziasítással nyilván nemcsak
élvezte a méhek adományait, de felelősséget is vállalt értük, gondoskodott is
róluk – hivatásból is, érdekből is.
Az ember és a méhek áldásos együttműködésének hatezer éves
történetének mégis mintegy 98%-ában nem igényelték a méhek, hogy az ember
gyógyítsa is őket! A méhcsaládok megvédték magukat a kórokozóktól! Az utóbbi
években, a méhek és az ember együttműködésének utolsó 2%-ában – higgyük el: ez
nem független az ipari forradalom óta az ember által a természetben okozott
károktól –
a méhek egyre gyakrabban igénylik,
hogy
az ember és a méhek közti
láthatatlan szerződés értelmében
segítsünk megvédeni, megőrizni
egészségüket.
|
Ha a természetet figyeljük, a dolgok mélyére látunk – s a méhészek zöme ilyen -, akkor látjuk, hogy nem a gyógyítás az elsődleges feladatunk, hanem a megelőzés.
A kórokozók élettere
Nem steril a világ. Mikroorganizmusok, köztük a káros, fertőző,
patogén mikroorganizmusok is szinte mindenütt élnek: nemcsak a tüsszentésben, a
kórházak, rendelők levegőjében, de még hűtőszekrényeink mélyhűtőjében is! És
bármilyen furcsán hangzik: kedvenc élőhelyük éppen az ember, a
méhek, a háziállatok szervezete.
Egy tudományos
konferencia előadásában hangzott el:[1]„A
madarak azonban nem csak élőlények, hanem egyben élőhelyszigetek is más élőlényeknek.”
Emiatt aztán a méhek, a madarak, a háziállatok, az emberek
szervezete állandó készenlétben áll a kórokozók megfékezésére: ezt
teszi az immunrendszer!
Az immunrendszer optimális működéséhez, a hatékony védekezéshez
minden szervezetnek jó erőnlétére van szükség.
Ahogy hatékonyan védekezni is
csak erős ország, erős társadalom
tud:
akár árvízzel, akár vörösiszappal,
akár válsággal szemben.
|
A rossz táplálkozás, a stressz – mind csökkenti a szervezetnek a benne élő kórokozókkal szembeni ellenállását. Gondoljunk csak azokra, akiknek a legkisebb stressz hatására megjelenik a herpesz az ajkukon.
Már hetven éve így látták!
A tudós Dr. Szabó Albert[2] szerint
a XIX. századi svájci méhészek által tavaszi vészként, „Frühjahrschwindsucht”
névvel titulált nozémával (Nosema apis) szemben - amelynek kórokozóját a kiváló
német méhész, Zander, 1907-ben ismerte fel - a jó erőnlétnek örvendő
méhcsaládok ellen tudtak állni.
Az idézetből láthatjuk, hogy már az 1940-es években is
- a tartási viszonyokat, pl. – a túlzsúfoltságból, időjárásból származó –
stressz-tényezőket, a szakmai hibákat,
- és a
táplálkozási viszonyokat, a szűkös vagy természetellenes táplálkozást
tekintik
a betegségek okának.
Ne legyen a gondoskodás kampány!
A méhészkedésben, a méhek gondozásában nyilván vannak az
időjárástól, a természeti környezettől és az évszakoktól függő idénymunkák. Ezeket
úgy kell végrehajtani, ahogy az adott helyzet igényli.
Ilyen folyamatos, a helyzethez igazított idénymunka a méhek egészségének megőrzése is.
Fontosságát kiemeli, hogy ettől függ a méhek teljesítménye.
Ezért nem helyeseljük, ha az egészség tudatos megőrzése helyett figyeljük
magunkat, háziállatainkat, méheinket, s ha valamilyen betegségnek a jelét
látjuk, elkezdjük a gyógyítást.
A kórokozók vezénylik munkánkat!
Valamilyen hatékonysággal gyógyítunk. S várjuk, hogy a kórokozók
mikor támadnak legközelebb.
Az elmondottakkal egyáltalán nem kritizáljuk a gyógyszereket, csak
a magunk munkájával, a gyógyszerek kiválasztásával és alkalmazási módjával
vagyunk elégedetlenek.
S nyilván azokkal értünk egyet, akik a méhekről való
gondoskodással kívánják megőrizni a méhek egészségét.
A gondoskodó méhészek részére készülő termékeinkről adunk
tájékoztatást a következő leveleinkben.
>>>JEGYZET A NOSEMARÓL
2012. Pünkösd
dr. Sümegi Mihály
[1]Vas Zoltán, Fuisz Tibor István,
19.p., in MTA
ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA, SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI
DOKTORI ISKOLA, AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK, PARAZITOLÓGIA, ÁLLATTAN, HALKÓRTAN, 2009. évi 36. füzet (beszámolók: 2010.
január 25-28.)
[2] Dr.
Szabó Albert: A nosema-kór és annak méhészeti jelentősége, MÉHÉSZETI KÖZLÖNY,
59. évfolyam 8. szám, Kolozsvár, 1943. augusztus 1.
